Start:	Jul 18, '08 3:00p
End:	Jul 27, '08
Location:	Japan

[The 13th NIPAF Asian Performance Art Series '08: Oh Asia! What is this? Is this god's anger? Or examination for human?] July 18(Fri), 19(Sat), 20(Sun) Tokyo, TakadanoBaba, PROTO Theater, 03-3368-0490July 21(Mon,Hol), 22(Tue), 23(Wed) Saitama, Gyoda, Shinobu motor ex-exhibit place, 090-7814-9615July 25(Fri), 26(Sat), 27(Sun) Kanagawa, Yokohama, ZAIM room 401, 045-222-7030July 28(Mon) 5pm - 31(Thu) noon NIPAF Sinsyu (Nagano) Summer Seminar, Iizuna Hights, 026-239-2956July 31(Thu), Aug. 1(Fri) Nagano, Nagano Gondo, NEON HALL, 026-237-2719*Door open 6:30 PM, Start 7:00 PM (Sat, Sun, Hol. Start 5:00 PM) Related event: [Tokyo] July 17(Thu) PM6-9, Shinjuku MY SPACE, NIPAF Asia Performance Art Tokyo Meeting Vol.5 [Yokohama] July 24(Thu) PM6-9, ZAIM Room 401 [Nagano] July 30(Wed) 1PM Iizuna Heights, Daiza Hoshi Ike lakesideMore Info; Call 090-1652-9127 E-mail:nipaf@avis.ne.jp Asian Artists; 1, Liu Chengying (China, Cheng Du, male) 2, The Maw Naing (Myanmar, Yangon, male) 3, Kyu Kyu (Myanmar, Yangon, female) 4, I Gede Made Surya Darma (Indonesia, Bali, male) 5, Thom Daquioag (Philippines, Manila, male) 6, Oh Young Jeong (Korea, Gwang Ju, female) 7, Vu Hong Ninh (Viet Nam, Hanoi, male) 8, Chua Chin Chin (Singapore, female) Guest Artists: 9, John Giorno (USA, New York, male) 10, Nenad Bogdanovic (Serbia, Odzaci, male) 11, Marlene Renaud-B (Canada, Quebec, female) 12, Stephane de Medeiros (France, Paris-Tokyo, male) only Tokyo 13, Anne-James Chaton (France, Besanson-Kyoto, male) only Tokyo Japanese Artists; 1 Seiji Shimoda, 2 Osamu Kuroda, 3 Shohei Nomoto, 4 Kana Fukushima, 5 Harumi Terao, 6 Koji Oike, 7 Midori Kadokura, 8 Kazunori Kitazawa, 9 Chisato Tomokiyo, 10 Gen Murai, 11 Izumi Sekiya, 12 Tomoki Kimpara, 13 Miyaki Inukai, 14 Yoshio Shirakawa, 15 Jun Igarashi, 16 bug-depayse, 17 Toshiko Watanabe [NIPAF Performance Art Shinsyu (Nagano) Summer Seminar 2008]July 28(Mon) 17:00 pm ~ 31 (Fri) 12:00 noon 3 nights 4 daysNagano, Iizuna Heights Kashiyo Iizuna Sanso and NIPAF HOUSE. Artist talk & Free outdoor Performance. More Info, call 090-1652-9127 nipaf@avis.ne.jp Organizer; Nippon International Performance Art Festival (NIPAF) Executive Committee (Director: Seiji Shimoda)Co-organizer; Tokyo NIPAF, Saitama NIPAF(Shohei Nomoto), Yokohama NIPAF(Masato Hatsuki), Nagano NIPAFCooperate; PROTO Theater, "ZAIM"creation quarters, ZAIM CAFE, Platform Asian Performance Art (PAPA) Japan CommitteeStrength：art corrective”CHIMERA"contemporaly art Lab.Support; Japan Arts Fund-- Seiji Shimoda/Nippon International Performance Art Festival (NIPAF), Platform of Asian Performance Art (PAPA); 2-8-15, Nakagosyo, Nagano, Nagano, 380-0935, JAPAN Tel & Fax +81-26-224-0748

jópofa, vicces, bulis, szereti a nőket ás az éjszakai életet a koreai professzor. legalábbis ezt az oldalát domborította ki japánban a NIPAF-on, ahol megismertem. most festményeit állítja ki, ez a meghívó...
más még itt: http://www.flickr.com/photos/artrobot/

ez a drága ember a családjával él még mindig nehéz időket... rajzol és performanszokat követ el. néhol egyikből születik meg a másik. nincs a netten melója, de én majd felteszek egy pár képet tőle..
http://www.flickr.com/photos/ko_z/
együtt voltunk prof.s a NIPAFon

lengyel művész. a munkái: http://arti.art.pl/
együtt voltunk NIPAF

megjelölni a helyet megnyitó előtt... http://picasaweb.google.com/maybe.exhibition/NemEladoNotForSale

hello!
yesterday i have presented japan festival for just few close friends... talking about how i got there, the festival system, the volunteers, artist talks, museums, etc. guszti about winter time stories, me about summer time stories. :) people was interested about... we watched a short video edited by jana kapelova san including works by angie, gim, ma, jana, mary, barnabas, haruhi and seiji. after that we celebrated the 30th birthday of the artist wanek ferenc!

guszti írta a listára:
"Kedves SYLVAlista Tagság,
tegnap, 2007.november 24-én lezajlott a második találkozó, mely az elöbbinél szerényebb létszámú volt ugyan,de mert szűk-szakmainak volt kitalálva és kizárólag ezen a listán hírül adva, talán süritettségében célratörőbb is volt...
Kezdetben Kispivel beszámolót tartottunk a Partiumi Keresztény Egyetem szervezésében 23-án Nagyváradon lezajlott Régióközi művészeti kapcsolatok című Nemzetközi Konferencián megtartott előadásainkról és a rendezvény általános hangulatáról, kiemelve néhány színvonalasabb előadót, előadást.(Kispi egy nagyon jó fogadtatásban részesített MAYBE 1-2 rendezvényeket bemutató előadást tartott, álló képek vetítésével, én pedig az ETNA Alternatív Művészeti Csoport rövid története című előadást és videó-bemutatót tartottam meg)
Sikerült, az elöbbi találkozóról technikai okok miatt elmaradt, Lynn LU lettre-ista akciójának videó-dokumentációját is megtekinteni...
Ezt követően pedig Baji egy igen tanulságos előadást és videó-bemutatót tartott - mint már jelezte - a Seiji Shimoda által szervezett NIPAF'07 augusztusban Tokio, Nagoya, Nagano, stb. helyszíneken lezajlott nemzetközi rendezvényről, melyen sikeresen részt vett.
Mindezt természetesen megelőzte a SYLVAlistán már meghírdetett, Wanek Feri 30. születésnapja alkalmából történő köszöntés, mely eseményen kicsit Ütő Elek is érintve volt - november 16-án töltötte a harmadik évét...
A következő HAVItalálkozó december 14-én, pénteken lenne - Cinka szülinapkor - de ha lehet, alázattal kérném 15-re, szombatra való halasztását, h.vehessek én is részt ... figyelmeteket s türelmeteket megköszönve,
Guszti"

angie oldala. performanszok, rajzok, szobrok

„Hi! How are you? I have wishing. Please give me 3 sentence or poem. Heartfull exchange through mini book.Mini book is 7cmx5cm picture book. Your sentence or poem and my picture made together.
5 mini book present for you. please give me sentence or poem.”

a japán művésznő “játékos” angol nyelvtudásával koprodukcióra kért fel. levele értelmezése szerint 3 mondatot vagy verset kér néhány művésztől és tőlem, ezekhez készítene rajzokat kis könyvet szerkesztve. gondolkodás nélkül, hamar leírtam, ami eszembe jutott. (a kutyás nagy igazságot kippi mondta a minap. tanulság: “végső soron” rámenősebbnek kellene lenni. vagymi. hehe. kíváncsi leszek a rajzra…)

- azt mondod, hogy mindig a legerősebb kutya baszik. hiába okosabb, ügyesebb, szebb a többi…

- néha úgy érzem néhány eseményt előre látok. csak néhány másodperccel előtte.

- kikapcsolom magam. bekapcsolom magam. így is úgy is én vagyok.

>>> TITLE (little trues. in a hurry.)
>>> 1PAGE
you say allways the strongest dog fuckz. no matter if the others are smarter, wiser or more beautiful.
>>> 2PAGE
sometimes i think i can see some events right before they happen. just few seconds before they do.
>>> 3PAGE
i switch off myself. i turn on myself. both wayz it's me.

1. Mit jelentett a performenszed, mit akartál vele közvetíteni? 2. Hogyan fogadta a japán közönség, mi a véleményük az európai művészetről, hiszen két, teljesen más kultúra találkozásáról van szó... 3. Mit tanultál meg a japánoktól? 4. A performansz további folytatása? -kérdezi móricz. a krónikában megjelenik interjú formájában… aszongya

japánban négy helyszínen mutattam be performanszokat. tokyoban egyet szabadtéren egy parkban és egyet a proto színházban, aztán nagoyában egy színházban, gyodában egy művelődési házban, naganoban egyet egy erdő melletti tó partján és egyet a neon hall nevű művész kocsmában a belvárosban. (a képen látható felvétel harumi terao akciójáról készült a nagoyai színházban. épp a figyelem rám irányul...) minden helyszínen a résztvevők, szám szerint 15-en előadásokat (artist talks) tartottak, szóval három naponta akció vagy beszélgetés volt aztán utaztunk más helyszínre. nem ismétlődő akciókat követtem el, minden helyen más tettet mutattam be. soha ilyen intenzíven nem dolgoztam, ilyen profi rendezésben.
pontosság, kimértség, profizmus jellemzi a nipaf fesztivál rendező gárdáját, akik nagy örömömre a hajdani annART fesztivál volunteerjeit juttatják eszembe, akik mi voltunk:)szóval a különbségek ellenére szellemi rokonságban vagyunk…
én összművészetben gondolkodom. minden üzenetnek megvan a saját médiuma, kifejezési eszköze. rajzolok, grafikázok, installálok, performansz művészettel foglalkozom.
a performansz gesztusa konkrét, megismételhetetlen, élő, igaz. intenzív kapcsolat a nézővel. fontos, mert nem egyirányú üzenetek médiuma a performansz, helyt ad izgalmas improvizatív beavatkozásoknak is. a tárgyak az alkotó “meghosszabításai, nyúlványai” energia, üzenethordozó és kozvetítő szerepet játszanak. számomra fontos gondolatok, érzések, emberekkel való kapcsolataim formálódnak cselekménysorrá.
egy “nyelvezet” a testem, szellemem, idő és tér szülte koordinátákban, kinyilatkoztatás. pátoszos hangvételben pedig: ahol megnyilvánulsz ott a világ közepe. (az eget a földdel összekötő oszlop, az axis mundi megjelölését több országban is megismételtem már) naganoban hazautazásom előtt pár órával mutattam be a “hommage” című performanszomat. minimál testi gesztusokból álló 2x 3 perces “képben”. a gerendára az akciót megelőzően a szervezők a vastag könyv-atlaszomat “kifeszítették”, hogy a könyv lefele “nézzen” tárva nyitva.. az első részben kesztyűs (bal) kézzel kerestem lassú ujjmozdulatokkal azt az oldalt, amelyik erdélyt ábrázolja. régi kiadás nagyapám ajándéka. előzőleg bambuszlevelet ragasztottam az oldalra. csücske az erdélyi medence fele mutatott. mire elsötétült lassan a tér, megtaláltam az oldalt. aztán feljött a fény (pár másodperc sötétség után) már más helyzetben talált, ügyes volt a fénytehnikusunk :) addig előkészítettem a hegyes kis gyertyatartómat, amit a padlón helyeztem el a könyv alá. fölé hajolva, üveggolyót tarva a réztárgy hegyén jobb kezemben, megprobáltam a lehetetlent, éspedig megállítani a golyót a gyertyatartó hegyén (a két fontos tárgyat összekötő erővonal szintén az axis mundira utal. a réz tárgyat szüleimtől kaptam) bal kesztyűs kezem a hátam mögött…ebbe a mozdulatlan pozicióba merevedve sötétült el a tér három perc után. teljes sötétségben engedtem el a golyót. az ütközés a vaksötétben és síri csendben felerősödve hallatszott. vége.
(legtöbb társamnak ez a munkám tetszett a legjobban. sajnos képem nincs róla :( mint ahogy több japánban elkövetett munkámról sincs…) ezután vacsoráztunk egyet, csoportképeket készítettünk, e-mail címeket váltottunk, sírtunk és nevettünk, nem csoda hisz három héten keresztül együtt tevékenykedtünk állandó közös programokban. próbáltuk “felfedezni” egymást. (nem is gondoltam volna, hogy az ezekkel a bűbájos ázsiai emberekkel ennyire jó viszonyt tudok kialakítani. most is tartjuk a kapcsolatot, globál terveket fűzünk) gyorsan koccintottunk egyet, aztán kikisértek az állomásra. utaztam 5 órat busszal a Tokyo narita airportra, ott vártam 4 órát, aztán repültem 12-t milanoig. csücsültem meg vagy 3-at, repültem még vagy 2-t. bukarestben a barátaim már vártak rám. 4 óra kocsikázás után hazaértem… lényegtelen. életem legprofibb fesztiváljára simán mennék még vissza máskor is, ha lehetőség adódna ;)

az európai résztvevők munkái és attitűdje teljesen eltér a japánokétól. mondjuk három hét nem elegendő ahhoz, hogy konkrét képet alkothassak róluk, de azt elmondhatom, hogy nagyon érdekelte őket, hogy mit csinálunk és mi a közlendőnk, milyen a sorsunk. (kb. annyit tud egy ázsiai európáról, mint egy európai ázsiaról- és embereiről. többször megcsodálták nemes arcélem, nem mindennapi orrhosszom. hehe) nagyon sokat beszélgettünk, ami hiányzik itthon. szakmai beszélgetésekre, fórumokra gondolok. ők cerebrális lények, testük és lelkük karbantartása a fontos, nem a kényeztetése. sokat meditálnak, gyógyítják önmagukat. nyitottak, őszinték, csodálkoznak, hangot adnak érzéseiknek. nekem az arcmimikájuk nem árult el semmit érzéseikről, gondolataikról. életkoruk általában tíz évvel több, mint amennyit mutatnak (!)
nyelvüket még csak véletlenül sem értettem. aztán tanultam egy-két szót…
nem láttam elhízott embert, nem voltam tanúja negatív energiájú eseménynek. biztonságban éreztem magam közöttük. még úgy is, hogy néha egymillióhatszázezer ember utazott velünk a metrón :) írásjeleik emberi testeket idéznek fel bennem. minden terv és munka bámulatba ejtett, esztétikájukban a saját értelmezésem szerinti csúnyaság nem lelhető fel (több japán performer kellék nélkül, csak csupasz testével dolgozott) lenne mit tanulni tőlük.

a sepsiszentgyörgyi míves házban az etna alapítvány rendezésében bemutatták a vidék performansz alkotóinak utolsó tíz évben készült munkáit fotó dokumentációs kiállítás formájában. ez még látogatható szeptember közepéig. a képtárban szept. 14-én nyílik a maybe 2.0 kiállítás. ( http://maybe.ro/ )aztán 15-én szimpózium és kísérleti zenei koncert a tein teaházban. ( http://tein.ro/events/5/ )jövő héten alkotótábort szervezünk a gyerekeknek a vargyasi szorosban (http://flickr.com/photos/8356025@N04/1362030352/)…aztán kézdin fotókiállítás (http://donzse.blogspot.com/). aktivitás van, csak érdeklődő legyen :)

nipaf történet 4. rész
2007. július 30. hétfő

zajlik az élet… elég nehéz, de bírjuk. meleg van. nomád életmód…
közben láttam egy pár érdekes melót: gim, arti, mannetto san részéről. most megint tokyo fele tartunk, onnan megyünk gyodába, shohei városába. (9 ezer lakos) a szülei házában fogunk lakni.
megérkeztünk. két épület. egyikben a fiuk egymáshegyénhátán, másikban a nők…


2007. aug. 1. szerda

az akciók közül sok megismétlődik kisebb nagyobb variálásokkal…nem is csoda hisz kb.3 naponta sorra kerül az ember. vagy artist talk vagy akció. új környezetben, állandó helyváltoztatásban. sok érdeklődő nem jelent meg az első nap, lássuk ma mi lesz, én a tegnap dolgoztam. segített mary és jana…
férfi és nő kapcsolata, igazi és könnyen begyógyuló sebek témájára utaló munka…(címeken még nem gondolkodtam, de lesz az is)
a szünet után 6-iknak 9 fellépőből. a bejáratot és a lépcsőket használtuk. a belső tér lepattant kis jellegtelen házbelső egy nagyobb teremmel és konyhával, mellékhelyiséggel. nem fogott meg, ezért is dolgoztunk kinn. a lányok ollót kaptak. lógott a nyakukban, mint nekem omaghban. elkezdtek nyírni két oldalról, ahogy rájuk néztem, egyik a hajam, a másik a szakállam. egymás mellett ültünk 3 széken, én középen, hátunk mögött a bejárat, elöttünk a lépcsők s az utcán a nézők. ölemben prof. gim bőröndje kinyitva, amibe hullt a hajam, szőröm. rajtam ugyanaz a fekete ing kis fehér keresztekkel, mint tokyoban, omaghban és egy szoknyára emlékeztető valami, enci kendője. (ez a darab a link az elöbbi munkámmal… mindig megjelent egy új elem, tárgy statikusan, ami funkcióba csak a következő akciómban lépett. itt szoknyaként működött a kendő, azelötti munkámban csak jelen volt. nem tudom érthető-e...)
amíg a lányok dolgoztak (kb. 3 perc) én egyenes háttal ültem és előre néztem. rendezgettem a puzzle darabokat és a holló tollakat a bőröndben. (a puzzle darabokat itt csak felvillantom, a következő munkámban látható lesz). felállok, arrébb teszem a széket, megállok a küszöb előtt, befele tekintve, háttal a lányoknak és a közönségnek. megegyezés szerint jött fejenként öt ütes a lányok részéről gerincem két oldalára. olyan ütésekre számítottam, amitől esetleg “beléphetek” a térbe, átléphetem a küszöböt. nem jöttek nagy löketek, megkíméltek a társak. meginogtam, de nem mozdítottam meg a lábam, nem léptem. ez a jelenet még az előre tervezett 3 percet sem “ütötte”. elrendeztem a székeket és felálltam a középső székre arccal a nézőknek. előtte az egyik szék elé sakét, másik elé vattát helyeztem a földre. vártam egy keveset, aztán lassan felhúztam a “szoknyám”. mindkét combomon 5-5 kékülés, seb volt látható, 9 festett és egy igazi, amit itt szereztem valamelyik nap. a lányok sakéba mártott vattával mosták a "sebeimet". az utolsónál elidőztek, mindketten probálták lemosni, de nem jött le. end
szép volt mary munkája, tetszett még koji. amúgy lapos nap volt, szerintem elfáradtak már az emberek… (folyt.)

nipaf történet 3.rész
2007. július 21. szombat
shinjuku, vendéglő szeparé, tokyo

artist talk (jegyzet):
ko z / myanmar
-nehéz kondíciók, katonai uralom
-de a fiatalok érdeklődnek a kortárs művészetek iránt
-hivatalosan nincs művészet, nincs művészeti oktatás az intézményekben, be van tiltva!!!
-olyasmi, mint nálunk volt ceau idejében, csak el lehet hagyni az országot, de állandó figyelem alatt tartanak
-a francia követség udvarán rendeznek évente egy performance fesztivált költők társaságában

gim gwang cheol / korea
-nem tud angolul… nagyon nem
-jópofa, rajzolva magyaráz
-bemutat egy zavaros filmet egyik akciójáról. meg van effektelve, zene, képek egymásra vágva
-lerajzolja, hogy ő egy kozmosz és a bőre a felszín, az igazság belül van… hehe

mannet villariba / phillipines
-a fillipinézek történetéről mesél, soksok sziget, japán elnyomás hajdanán (!)
-struggle for progress, freedom


baji / transylvania
-mesélek magamról, nagyapámról, szüleimről, rólatok
-megmutatom a térképen az atlaszomból romániát, erdélyt, magyarországot
-hogy is van ez
-románia politikai és kortárs művészeti szitu ’89 előtt
-erdély AnnART volt, eruptio van, támogatás ekkor és akkor
-lemegy a sylva, ares. n.ireland rövid 10 perces változat az omagh-i akcióinkról

angie seah / singapore
-a hangjával sokat dolgozik, bemutatja saját munkáit
-listen to what u drink
-volt segesváron régi zene fesztigyálon
-rajzol sokat

jana kapelova / slovakia
-szlovák performansz történet röviden könyvből felolvasva

nguyen huy an / Vietnam
-kézzel lábbal angolul
-még student
-vietnam a tavak országa
-installál is, fekete agyagos föld, haj, fekete színnel dolgozik

mary babcock / hawai
-textil tanárnő
-washing dirty laundry in public, érzékeny az amerikai háborús témákra
-seiji (japan), mary (hawai, usa). ko z (myanmar) beszélgetnek, amerika támadni szeretné myanmart de nincs elég péndze és japántól kér támogatást! waddafuck

ma yanling / china
-kínaiul csicsereg, angie fordít angolra, seiji japánra
-fotóakciókat is csinál, ezeknek van piaca kínában (a kínai művészet trendy, azaz kelendő most), eladja jó pénzért külföldi vevőknek
s egy kép árából él egy hónapig… Azannya! nekünk azt tanították, hogy.... (folyt.)

nipaf történet 2. rész
2007 július 23 hétfő
proto theater, tokyo

9 performansz ezen a napon, amiből olyan 3 igazi:

1. seiji shimoda / japán.
Bejön, leül. utcai ruhákban. kipakol. 1 szál virág egy vastagabb fadarab és egy fejméretű kő. énekelve, a fadarabbal ütlegelni, kopogtatni kezdi a követ. A virág szirmait egyenként leszaggatja és a kőre helyezi virág formát alkotva. (kő – halott, hideg; fa/virág - élő). feláll és lépésbe merevedik. előre nyújtott kezeiben fa és virág, a másikban a kő és a szirmok. ismét ütögetni kezd. ekkor rajta van a szemvédő (alváskor használatos, fekete). karjait lassan a feje fölé emeli miközben állandó érintkezésben van a két karja a tárgyai által. szép. (nagyon is látszik, hogy a költészet irányából támadja meg a témát) fejére helyezi a követ és tovább ütlegel. ekkora már a szirmok egyenként lehulltak. lassan leengedi a karjait, teljesen kimerült, közben a kinlódás hangjai hallatszanak. visszaül lassan és leveszi a szemvédőt. megnyugszik. vége
(további akciói során ugyanazokkal az elemekkel dolgozik, megérkezik a 10 éves oto nevű fia és együtt csinalják az eksönöket. ő ezt family performansznak nevezi. birkóznak, felváltva virágfejeket dobálnak a falnak háttal a közönségnek, utolsó nap meg a nagyérdeműt dobálják meg. fa/kő kopálást felváltva csinálják vagy egyszerűen setálnak a térben fejük fölé emelt tárgyaikkal)
2. yuenjie maru / hong kong
erős, elég hardcore, de igazi performance. elővesz egy random faliórát (fehér alapon fekete számok, mánusok) feje fölé emeli, leveszi a polóját. lost in hongkong írja rajta. a levetett polóba csavarja az órát. letérdelve egy kisebb kalapáccsal szétzúzza az óra üvegét. a kezére teker egy vastag áttetsző ragasztószalagot, amit a földig leenged. kijön a nézőtérbe és egyénként átnéz az üvegdarabkákon, odaadja a nézőknek azok meg felragasztják a darabokat a szalagra. ez így megy míg megtelik a szalag. ekkor az üveges szalagot feltekeri a karjára. közben megreccsen ez az… a szintér fekete gumi alapú vékony kockadarabokbol áll. egyet felemel, egy lyukbol kivesz egy ugyanolyan másik órát. ez jár, a másik nem járt azt hiszem. a lyukbol meg előhalász tűket és cérnákat és cipőjét átvarrva sarkába döfi a tűket mindkét lábán. átmegy a téren maga után húzva kb. 20-30 cm-re a cipőit. kész. (az óra állandó kellék a továbbiakban, aztán használ még egy kis szájharmónikát, ami elfér a szájába. ezzel felerősíti a ki/be légzését. ez volt tőle a legerőssebb akció, aztán kicsit alábbhagyott)
3. yoshie baba / japán
fehér kapucnis hanorák és nadrág. ezek tükörképben összevarrva egy másik ilyen szereléssel. minden fedve van. mintha két figura lenne. bukfencek előre hátra, mozgás/tánc színház jellegű, de improvizálva. nem lát. tapogatózik. a “másikkal” való békés játékot megunja egy idő után, szabadulni akar. le akarja rázni, nem megy. végül kivetkőzik mindkét cuccból. felvillan gyönyörű teste. vége.
kár, hogy nem voltatok itt fiuk…hehe
(a japán résztvevők általában kevés kellékkel, de sok testmozgással dolgoznak. irásjeleiket idéző mozdulatokkal elindítanak gondolatokat, amit mi nézők, tovább “képzelhetünk”, gondolatban folytathatunk.)

2007 július 26 csütörtök

amúgy az első perctől jó kapcsolatok alakultak ki még azokkal is, akik nem igazán beszéltek jól angolul. ellentétek, vitázasok nem akadtak. nekem majd mindenki bejött. a hongkongi mellett nem szerettem ülni vendéglőben, mert bökizett és csámcsogott, de ez ázsiában teljesen mást jelent, mint nálunk. meg van engedve, sőt! a kínai csaj nem beszélt egyáltalán angolul, de nagyon szeretett a középpontban lenni. aztán megbarátkoztam vele is, az elején zavart a modora. nem volt annyi fegyelem és tiszteletadás benne, mint a többi ázsiaiban… a többiekkel nincs gond, 6 napja ismerkedünk, közhely, de jó ismerősként köszöntjük egymást minden nap. megy a móka, kacagás éjjel nappal… tokyoban furán osztottak szét. nők szállide-szállodát kaptak, mi meg shinjánál, japán szervező / artistnál laktunk saját kicsi házában. elfértünk nem vót gond. bîrfa: egy pár éve valamelyik kanos artist összeszűrte a levet egy japán volunteerrel és az terhes lett. dr. sylva ön tud-e erről a sztoriról?
rengeteg múzeumba elcipeltek, valahogy mindenhol ismert valakit seiji, így ingyenjegyekkel léptünk be (ICC, MOT, stb.)
most nagoya felé buszozunk. 6 órás trip. nipaf második megálló. tokyo nagyon intenzív volt, sietni kellett. remélem nagoya csendesebb lesz...

nipaf torténet
2007 július 22. vasárnap 13 h
utcai performanszok, tokyo

Fele ott zajlott, ahol mindig is történnek az akciók. Ezt a tradíciót most egy vékony polic zavarta meg és lefújta az egész menetet. Ezeket az akciókat tudtam fotózni, mert volt elég fény a gépnek kinn… amúgy guszti megmondta hogy ügyesen fotózzak mindent :) de mindent…
Így átköltöztünk egy parkba és ott folytattuk. Iszonyatos nagy káosz és hangzavar volt ott. Hétvége egy kis zöld területen, egy halom ember. egyik táncol a másik énekel, élő szobrok, turisták árusok stb. Egyetlen park, amit láttam tokyoban. Kemény. De az eksön vegül jó lett. Sokat vártam, mert a 17-ik voltam a sorban (!) 22-ből.
Kellékeim: atlasz nagyapámtól, üzenetközvetítő fadarab, rúzs.
Megismétlem az axis mundit egy vastag törzsű fánál, mint a Mívesben és a Catalystban. Vastag a fa, ahogy a súlypontom hátraengedem tenyerem lassan csúszni kezd. Ellenállok de kb. 1 perc után nem bírom és elengedem a fát, hátra lépek. (Eddig a pillanatig az összecsukott atlasz, benne az üzk.fadarab, rúzs, a lábam alatt emelvényt képezett). Megfordulok és befogom a fülem (fél perc) aztán a kinyitott atlaszt a nyakamra helyezem, bal kezemben a fadrabot a hátam mögött tartom. Lábujjhegyen, aprózott lépésekben elindulok. Izgek mozgok, mert nagyon nehéz egyensúlyt tartani. Egy oszloptábla előtt meghajolok lassan, az atlasz lehull (kinyitva a világtérképnél). Állok. Bal mellemre jobb kezemmel piros rúzs foltot rajzolok. Aztán elejtem a tárgyaimat és előre hajolok az oszlopnak támaszkodva labújjhegyen… vége.

nipaf történet
2007 július 25. szerda

Kicsit nehéz az írás, mert a jobb mutató újjam eléggé szarrá ment a tegnapi performanszom közbe…Nagyon jó volt a készülődés rá és közben is kellemes érzések töltöttek el. Sikerült megbeszélnem Seijivel, hogy én legyek az első fellépő, így több mint félórával a bevezető beszéde előtt elkezdhettem a melómat néző nélkül. Ezt a melót azért is akartam megismételni, mert úgy érzem nagyon jól ment tavaly Plockban. Itt alakítottam sokat rajta, hisz ha akarnám se tudnám egy az egyben megismételni a tettet, de az alapok megmaradtak. üveglapok helyett különböző méretű vonalzókat használtam. a “lábak” nipaf katalógusok, apám és nagyapám katalógusai, annart katalógusok, enci könyve, shinja könyvei, saját képeslapjaim, a “történelmemből” álltak, plusz derbuka, amit mindenhova elcipelek magammal, a fejemnél. Bírtam ezeket a tárgyakat nézni, közben meg is érintettem őket, úgy fekve, mert minden tárgy embereket és hozzájuk fűződő emlékeket idézett…seiji beszéde után rámutattam az air kondi gépre, nézők fölött, amit előző megegyezés alapján valakinek ki kellett volna kapcsolni. én kértem ezt a zaj miatt, nekem fontos volt a csend, mert hangokkal dolgoztam, de elfelejtették és én addig tartottam a mutatóujjam abba az irányba míg kikapcsolták. ez kb. fél perc impro. azután teleszívtam a tüdőm és megemeltem a poharak felé s lassan kúszni kezdtem. a haladásban csak a tenyerem és a tarkóm használtam, lábaim megmerevedve tartottam egymás mellett (az egykori fogyatékos tanitványaimra gondolva). a gumi fekete alapzaton nagyon érdekes hangok keletkeztek lassú kúszásom közben. szerencsés szituáció, mert a előzőleg nem probáltam ki egyáltalán beférek-e az asztalszerű installációm alá vagy sem. (jó tudni, hogy a nipaf fesztivál kis előadószínházakban zajlik. ezek általában tök fekete vagy szinte csak fehér színhelyek, ahol lehetőség adatik fénytechnikákkal is játszani. mindemellett minden nap az akciók elött próbafolyamat van! ami azt jelenti, hogy egy A4-es lapra lerajzolod a saját elképzelésed szerinti színpadképet, leírod az akciód forgatókönyvét, milyen és mennyi fényt használsz, honnan és hová, stb… érdekes experiansz, soha nem probáltam akció elött, de nem volt bajom vele. i can do it your way)
szóval elmeséltem, hogy innen ide s onnan oda s ezt meg ezt csinálom ilyen meg olyan fényben, de nem feküdtem be az asztalom alá csak amikor már elkezdtem a performanszomat. kikúsztam, levetettem az ingem és cipőm, rájuk álltam és előre nyújtott karokkal letekertem a kötőt az “üzenet közvetítő fadarabomról”. (a próbafolyamaton kísérleteztem portmikrofonnal is, megprobáltuk rögzíteni a fadarabra, hogy felerősítsük a pörgő fa süvítő hangját. végül nem működött.)
ekkor a technikus 5mp alatt fédelt és teljes sötétség lepte el a termet. megpörgettem a fadarabom jó keményen. nem is kellett hangosítás, mert a sötétben még hangosabbnak tűnt a süvítés. ez kb. 1 percig tartott, míg az ujjamról a bőr teljesen lement :) aztán fény fel, addig odaguggoltam a nézők közé, mintha eltűntem volna a helyről. kérésemre a szintér oldalán is ülhettek emberek, oldva a “különböző korlátokat, távolságokat” közöttünk… minden fellépőnek kb. 15 perc jár. Ez elég kemény kikötés, sok a résztvevő, egy adott térben zajlik a fesztivál nem variálhatsz, a nézők belépőt fizetnek, meg minden… szóval a nipaf nehezen alkalmazkodóknak nem ajánlott ;) ezért akadtak is nézeteltérések, mert arti grabowski több mint 30 percig akciózott, seiji meg beszólt meló közben, hogy lejárt az időd (!) ez volt a harmadik nap legmelegebb helyzete. kb. 100 nézővel, előző napokon kb. 60 ember jött a tokyoi proto theaterbe (a fotót amit küldtem, ez a színhaz bejárata látható azzal a sok plakáttal) az akcióm után kinn is rekedtem, nem láttam egy csomó melót csak egy-két részletet lábujjhegyen… azután elmentünk vacsorázni tradícionális japán étterembe. Cipő le, be egy fiókba s mezítláb leülsz a fapadlóra. kispárna a segged alá vagy a hátadhoz, fogod a fapálcát és ha b uddha megsegít sikerűl elcsípned valami finomat…;)
rengeteg étterem van egymás mellett és egymás hegyén hátán… minden este nagyokat ettünk és ittunk is egy keveset, nem sokat mert lépni kellett. (az az érzésed, hogy túl nagy önkontrollal rendelkeznek ezek a japánok, nem látod, hogy faradtak-e, mérgesek-e vagy mi van, mert kifejezéstelen arcot vágnak.) a vendéglőkben az aznapi fellépők speecheztek, amit nagy taps és kampááájozás követett. Taps, kocc, móka, kacagás… én azt mondtam, hogy seijire nézve guszti jut eszembe, a volunteerekről meg mi s hogy a távolsagok ellénére szellemi rokonságban vagyunk egymással. köszönet érte… (folyt.)


Roth Levi angol fordításában a lényeg megjelenik a katalógusban 2008-ban:

"The NIPAF story (part I.)

Wednesday, 25th of July 2007

It is slightly difficult to write because yesterday, during the performance my right pointing finger got damaged… It was very good to prepare for the performance and these good feelings also lasted during the action as well.

I managed to agree with Seiji Shimoda (NIPAF director)to be the first performer, so I could start my gig at least half an hour before his introduction speech and with no audience. After the great contentment in Plock I felt I should repeat this gig. Here, I had made a lot of changes on it. The truth is that I could have never repeated the same thing even if I wanted to, however the basic idea was the same. Instead of pane of glasses I used different sizes of rulers. The “legs” were made of my history: NIPAF catalogues, my father and grandfather’s catalogues, AnnART catalogues, the book of Enci, Shinja’s books, my own postcards, plus the derbuka at my head, which I carry everywhere I go. I enjoyed looking at this objects, laying on the ground. I even touched them, because every object reminded me of somebody and my memories regarding those persons…….. after Seiji’s speech I pointed above the audience to the air conditioning machine, which should have been switched off according to a previous agreement. I made this request, because I was going to work with sounds, so I needed silence. However this request was forgotten, so I kept pointing to that direction until they switched it off. This improvisation had lasted approximately for half a minute. Then I breathed in filling up my lungs and lifting them up towards the glasses and I started to crawl slowly. While advancing like this I only used my palm and my nape. I kept my legs stiff and stuck to each other, thinking of my former disabled pupils. The black rubber ground produced very interesting sounds while slowly crawling on it. I was lucky to fit under my table-like installation because I had never tried to see if I could fit under it. (It is good to know that the NIPAF festival is done in small theaters, show-rooms. Usually these are totally black or white spaces which give the possibility to make advantage of different light techniques. Every day before the show there is a possibility to prepare your own setting. You can draw the way you want the stage to look like on a paper: then you write the scenery of your own performance, what kind of and how much light you want to use, and so one… It is an interesting experience. I have never tried it before a performance, but I had no problem with it. I can do it your way.)

So I told them the way I wanted to be done but I laid down under the table only when I started my performance. I crawled out, took off my shirt and my shoes, I stood on them and with my arms stretched out I released the string from my “messenger stick”. (during the repetition I made an experiment with an attachable microphone. We tried to attach it to the stick in order to amplify the whizzy sound of the rolling stick, but it did not work out) Then the technician dimmed the lights in less than 5 seconds and so it was darkness all around. I span the stick as hard as I could. I suddenly realized that it was no need of microphone because in that darkness the sound seemed even louder. This had lasted for approximately one minute, during which my finger got damaged ☺. Then the lights went on, but before that I sneaked among the audience giving the impression that I disappeared. On my request people were also sitting on the stage diminishing the distance and the boundaries between us. Every performer had only appr. 15 minutes for his or her play. I found this requirement quiet strict. At the festival there are many participants, the space is also restricted, the audience is paying to see something… so you have to stick to the rules. As a consequence I can say that I would recommend the festival only to those who can be very flexible. On this day there was an attendance of 100 people, the previous days there were around 60 people.

Following the performances we went to a traditional Japanese restaurant. You take your shoes off, you put them in a drawer and then you sit on the ground bare footed. You also have a small pillow you can sit on or put it behind your back. There are the famous sticks you can use and if Buddha helps you, you can even taste something delicious☺. There are many restaurants one after the other, and we had the opportunity to eat a lot and drink, but only a short time because we were on the move. During the dinner the performers of that day had to make a speech which was usually followed by clapping and a lot of “kampaj”. Clapping, cheering, jokes, fun and laughter….I said that looking at Seiji, he reminded me of Guszti and the volunteers reminded me of us and most importantly I realized that in spite of the distance among us we have a common spiritual inheritance. I thank you for this…."

Barnabás, VETRÓ BODONI
31. 10. 1977. Kolozsvár / Cluj Napoca - Románia
„Ioan Andreescu” Art Academy, Graphics (96-00)
Art Academy, Temesvár / Timisoara, Graphics (00-02)

2008

.álompróba. rajz -Sepsiszentgyörgyi Képzőművészek Tárlata -Kecskemét -HU
.pars pro toto. performance -days of arts -míves house -st. george -RO
2007
.art guide. fanzine -MAYBE 2.0 -Gyárfás Jenő Képtár - Sepsiszentgyörgy -Sfantu Gheorghe -St. George -RO
The 12th NIPAF Asian Performance Art Series '07: Asia Meets Hawai and Central Europe / Tokyo, Nagoya, Nagano, Gyoda / different places / JP
.to rut. performance – ARES - Omagh / Strule Arts Centre– N. IRELAND
ares group performance – ARES - Catalyst Art – Belfast – N. IRELAND
2006
.warm up2. performance- Míves House- Eruptio4 - Saint George- RO
.print of myself. performance- Muzeum MazowieckIe- Miedzynarodowy Festiwal- Plock- PL
.warm up. performance- Míves House- ARES- Saint George - RO
.simultanO2. sound performance- (&ovekk_finn) club30- Temeswar- RO
.LIVING ROOM. print - diafilm- Triebwerk- Halle(Saale), Weimar,
e-werk/strassenbahndepot, Bonn, Rathaus - DE
2005
.neckless. performance- (&Roth E)- Míves House- Eruptio3- Saint George - RO
.árunk titok. group performance- Míves House- Days of Art- Saint George - RO
2004
.stencil. installation - New Galery- Saint George - RO
2003
.tavalyi hó. UvdARTér- Vigadó- Kézdivásárhely- RO
.bucst. foto documentation of an action - Chicoutimi (Galerie Le Lobe),
Montréal (Galerie Clark), Quebec (Galerie Le Lieu) - CAN
.the meeting. performance /action (&Gusztáv ÜtŐ) Hun. National Theatre- Cluj - RO
.untitledperformance. Míves House- Cabiria film days- Saint George - RO
2002
.CV. video projection- S.P.A.C.E galery ICCA- Bucharest- RO
.Night Shot Series. performance / instalation (&Tamás Hejja) 2/2- Temeswar- RO
.maybe. audio installation / print (Tamaka/Siga M.) New Galery- Saint George - RO
.COMUN. video instalation- Bercsényi Galery- Budapest- HU
2001
.neutral zone. UvdARTér2- Vigadó- Kézdivásárhely- RO
.The Last Minute. object/video- Museum of Art - Temeswar- RO
2000
.site specific installations.- Hungarian Cultural Center- Bucharest- RO
.SIDEWALK. objects- shop window exhibition (Vizeg) Saint George - RO
1999
.Closing Time. instalation (Vizeg)- uap- Targu Mures - RO
.silikon air. object (Vizeg)- studio- Cluj - RO
.SHOOTING LIGHT. installation/performance- Tranzit House- Cluj- RO
1998
.The Passer By. performance- Tranzit House - Cluj - RO
1997
.MEDIUM4. performance documentation- New Galery- Saint George - RO


Tel: 0040 740 16 20 28
E-mail: abraveti@hotmail.com, barnabas.vetro@email.ro
Adresse - Cím : Kézdivásárhely - Targu Secuiesc 5254oo Kovászna megye / County - Jud. Covasna
str. Szabó Jenő utca 8/A bl.4.szám
Romania

Start:	Jul 20, '07 6:00p
End:	Aug 6, '07

[The 12th NIPAF Asian Performance Art Series '07: Asia Meets Hawai and Central Europe]
July 23(Mon), 24(Tue), 25(Wed) Tokyo, TakadanoBaba, PROTO Theater, 03-3368-0490
July 27(Fri), 28(Sat), 29(Sun) Nagoya, Oosu, Nanatsudera Kyodo Studio, 052-221-8646
July. 31(Tue), Aug. 1(Wed) Saitama, Gyoda, Aramachi Shinwa Kaikan Hall, O90-7814-9615
Aug. 2 (Thu) 5pm - 5 (Sun) noon NIPAF Sinsyu (Nagano) Summer Seminar, Iizuna hights, 026-239-2956
Aug. 5(Sun), 6(Mon) Nagano, Gondo, NEON HALL, O26-237-2719
*Door open 6:30 PM, Start 7:00 PM

Related event:
[Tokyo] July 21(Sat) PM2-7, Shinjuku MY SPACE [Nagoya] July 26(Sun) PM7-9, Shin Sake Cafe parlwr [Gyoda] July 30(Sun) PM7-9, Gyoda Community Center Mizushiro [Nagano] Aug. 5(Sun) AM11-PM1. Nagano International Exchange Corner
[Tokyo] July 22(Sun) 1PM Shinjuku, in front of Kinokuniya Bookshop [Nagano] Aug.4(Sat) 1PM Iizuna Heights, Daiza Hoshi Ike lakeside
More Info; Call 090-1652-9127 E-mail:nipaf@avis.ne.jp

Asian Artists; 1, Mannet Villariba (Philippines, Manila) 2, Rachel Saraswati(Indonesia, Jogjakarta) 3, Nguyen Huy An (Vietnam, Hanoi) 4, Gim Gwang cheol (Korea, Gwanju) 5, Angie Seah (Singapore) 6, Ma Yangling (China, Beijing) 7, yuenjie MARU (China, Hong Kong) 8, Ko Z (Myanmar, Yangon)
Guest Artists: 9, Mary Babcock (USA, Hawai) 10, Barnabas Vetro (Romania, Transilvania) 11, Arti Grabowski (Poland, Krakow) 12, Jana Kapelova (Slovakia, Trnava)

Japanese Artists; 1 Seiji Shimoda, 2 Osamu Kuroda, 3 Shohei Nomoto, 4 Makoto Maruyama, 5 Kazuhiro Nishijima, 6 Harumi Terao, 7 Naho Wakabayashi, 8 Yoshie Baba, 9 Koji Oike, 10 Kyoko Hashimoto, 11 Shinya Misawa, 12 Haruhi Tanaka, 13 Izumi Sekiya, 14 Asao Sekine, 15 Haruto Kawano, 16 Junko Sato, 17 Kota Yamasaki, 18 Yuta Satake, 19 Leonaldo Bizen, 20 Kozue Sugiura, 21 Miyuki Shimoda

Ticket; Student advance 2,200 yen, door 2,500 yen, Adult advance 2,500 yen, door 2,800 yen, high-school student 1,500 yen only door [Tokyo, Nagoya] Student 3 days 6,000 yen Adult 3 days 7,000 yen [Gyoda, Naggano] Student 2 days 4200 yen Adult 2 days 4800 yen.

[NIPAF Asia Performance Art Tokyo Meeting Vol.4]
July 21 (Sat) PM2:00 ~ PM7:00
Tokyo, Shinjuku MY SPACE, 5 hours Artist Talk & Video Showing, All foreign artists will have half hour talk.

[NIPAF Performance Art Shinsyu (Nagano) Summer Seminar 2006]
Aug. 2(Thu) 17:00 pm ~ Aug. 5 (Fri) 12:00 noon 3 nights 4 days
Nagano, Iizuna Height Kashiyo Iizuna Sanso. Artist talk & Free outdoor Performance. More Info, call 090-1652-9127

Organizer; Nippon International Performance Art Festival (NIPAF) Executive Committee (Director: Seiji Shimoda)
Co-organizer; Tokyo NIPAF, Nagoya NIPAF, Gyoda NIPAF, Nagano NIPAF
Cooporate; PROTO theater, Platform Asian Performance Art (PAPA) Japan Committee
Support; Japan Arts Fund, Nagano City Arts Fund

--
Seiji Shimoda/Nippon International Performance Art Festival (NIPAF), Platform of Asian Performance Art (PAPA); 2-8-15, Nakagosyo, Nagano, Nagano, 380-0935, JAPAN Tel & Fax +81-26-224-0748