nipaf történet 4. rész
2007. július 30. hétfő
zajlik az élet… elég nehéz, de bírjuk. meleg van. nomád életmód…
közben láttam egy pár érdekes melót: gim, arti, mannetto san részéről. most megint tokyo fele tartunk, onnan megyünk gyodába, shohei városába. (9 ezer lakos) a szülei házában fogunk lakni.
megérkeztünk. két épület. egyikben a fiuk egymáshegyénhátán, másikban a nők…
2007. aug. 1. szerda
az akciók közül sok megismétlődik kisebb nagyobb variálásokkal…nem is csoda hisz kb.3 naponta sorra kerül az ember. vagy artist talk vagy akció. új környezetben, állandó helyváltoztatásban. sok érdeklődő nem jelent meg az első nap, lássuk ma mi lesz, én a tegnap dolgoztam. segített mary és jana…
férfi és nő kapcsolata, igazi és könnyen begyógyuló sebek témájára utaló munka…(címeken még nem gondolkodtam, de lesz az is)
a szünet után 6-iknak 9 fellépőből. a bejáratot és a lépcsőket használtuk. a belső tér lepattant kis jellegtelen házbelső egy nagyobb teremmel és konyhával, mellékhelyiséggel. nem fogott meg, ezért is dolgoztunk kinn. a lányok ollót kaptak. lógott a nyakukban, mint nekem omaghban. elkezdtek nyírni két oldalról, ahogy rájuk néztem, egyik a hajam, a másik a szakállam. egymás mellett ültünk 3 széken, én középen, hátunk mögött a bejárat, elöttünk a lépcsők s az utcán a nézők. ölemben prof. gim bőröndje kinyitva, amibe hullt a hajam, szőröm. rajtam ugyanaz a fekete ing kis fehér keresztekkel, mint tokyoban, omaghban és egy szoknyára emlékeztető valami, enci kendője. (ez a darab a link az elöbbi munkámmal… mindig megjelent egy új elem, tárgy statikusan, ami funkcióba csak a következő akciómban lépett. itt szoknyaként működött a kendő, azelötti munkámban csak jelen volt. nem tudom érthető-e...)
amíg a lányok dolgoztak (kb. 3 perc) én egyenes háttal ültem és előre néztem. rendezgettem a puzzle darabokat és a holló tollakat a bőröndben. (a puzzle darabokat itt csak felvillantom, a következő munkámban látható lesz). felállok, arrébb teszem a széket, megállok a küszöb előtt, befele tekintve, háttal a lányoknak és a közönségnek. megegyezés szerint jött fejenként öt ütes a lányok részéről gerincem két oldalára. olyan ütésekre számítottam, amitől esetleg “beléphetek” a térbe, átléphetem a küszöböt. nem jöttek nagy löketek, megkíméltek a társak. meginogtam, de nem mozdítottam meg a lábam, nem léptem. ez a jelenet még az előre tervezett 3 percet sem “ütötte”. elrendeztem a székeket és felálltam a középső székre arccal a nézőknek. előtte az egyik szék elé sakét, másik elé vattát helyeztem a földre. vártam egy keveset, aztán lassan felhúztam a “szoknyám”. mindkét combomon 5-5 kékülés, seb volt látható, 9 festett és egy igazi, amit itt szereztem valamelyik nap. a lányok sakéba mártott vattával mosták a "sebeimet". az utolsónál elidőztek, mindketten probálták lemosni, de nem jött le. end
szép volt mary munkája, tetszett még koji. amúgy lapos nap volt, szerintem elfáradtak már az emberek… (folyt.)
